Hát, itt vagyok!

Sziasztok!

Hát ez nem volt egyszerű... Az egész úgy kezdődött - legalábbis amire én emlékszem -, hogy Anya tegnap délután úgy érezte, hogy itt az idő kibújnom a hasából és gyorsan felhívta Apát, hogy jöjjön haza és menjünk be a kórházba.

Így is tettünk, nagy nehezen kibírtam az utat (utálom az autónkat, mert annyira lent kell ülnie Anyának, hogy összenyom, ezért hónapok óta rugdostam bőszen, ha kocsikáztunk valahova), és megérkeztünk a kórházba. A Doktor Bácsi megvizsgálta Anyát, de azt mondta még nincs itt az időm.

Gondoltam, a Doktor Bácsi csak tudja, hogy mi a helyzet, ezért nem is nagyon fickándoztam. Apa este 10-kor hazament és én egyedül maradtam Anyával. Kicsit rossz volt, mert otthon mindig hármasban aludtunk egy szép nagy ágyban, itt meg csak ketten egy kicsiben és nem is volt nagyon hangulatos a szoba. Aztán elaludtam és másnap 10 óra körül ébredtem. Anya elég rossz bőrben volt, sajnáltam, de nem tudtam, hogyan segíthetnék rajta.

11 körül végre megérkezett Apa. Próbálta leplezni, de én észre vettem, hogy amikor megpillantotta Anyát kicsit aggódóvá vált a tekintete. Utána három órán keresztül Anya nagyon rossz bőrben volt. Fájt neki, hogy mozgolódtak körülöttem mindenféle levek, meg puha tárgyak körülöttem, és azon imádkoztam, nehogy azt higgye bárki is, hogy én okozom neki ezt a sok rosszat. Apa végig próbálta vigasztalni, simogatni, szerintem tök jól csinálta, de Anyát valahogy most ez sem vigasztalta...

Aztán 2 körül szerencsére kapott valami injekciót és jobban lett, de egyre több Doktor Bácsi jött megvizsgálni, mert valami nem tetszett nekik. Kiderült, hogy Engem akartak kábítani valami oxitocin nevű anyaggal, ami tök rossz volt és még Ők csodálkoztak, hogy a felére esett vissza a pulzusszámom. Basszus! Megitatnám azzal, aki kitalálta, hogy Anyának meg Nekem erre van szükségem, nagyon rossz volt.

Apa már kezdett aggódni, és amikor megint rosszul lettem kicsit, gyorsan megvizsgált a Doktor Bácsi és kiderítette azt, amit én bármikor el is mesélhettem volna Neki.

Szerintetek mi a fenével szórakozzon az ember hónapokig egy szűk sötét helyen, ahol csak E G Y E T L E N J Á T É K van. Mindannyian tudjátok, azzal a bizonyos egyetlen játékkal, ami az én esetemben a köldökzsinór volt. Már nekem is elegem volt belőle, hogy pár hete annyira belefeledkeztem a játékba, hogy úgy magamra csavartam ezt a zsineget, hogy a nyakam és a vállam köré tekeredett. Na, és erre jöttek rá fél 6-kor a Doktor Bácsik, amitől viszont egy csapásra valamiért mindenki elkezdett pánikolni Anyán és Apán kívűl, de látva a nagy zűrzavart pár perc múlva már ők is aggódtak kicsit.

Úgy döntöttek, hogy gyorsan fel kell vágni Anya hasát, hogy kiszedjenek, mert annyira magamra tekertem a zsinegemet (bevallom az utolsó héten már engem is zavart, hogy nem tudok teljes hosszában játszani vele), hogy nem tudtam volna kibújni rendesen.

Apa elég fehér lett, megbeszélte a Doktor Bácsival és a Szülész Nénivel, (akik egyébként nagyon aranyos emberek voltak, reggel 7-kor lejárt a munkaidejük és egész nap csak miattam maradtak bent, mert nem akarták, hogy más doktor bácsi és szülész néni segítsen Anyuéknak), hogy ő is bemehessen a műtőbe. Ez volt a nap egyik legviccesebb látványa számomra, mert Apának gatyára kellett vetkőznie a sok ember előtt és fel kellett vennie egy nagy zöld köpenyt, egy maszkot a szájára és egy hálót a hajára, amibe alig bírta belepréselni azt a nagy haját.

Anya hasát felvágták, és bár Apa megígérte Anyának, hogy nem néz csak az arcára, tudtam, hogy csalni fog; és persze: pont elcsípte azt a pillanatot, amikor világra jöttem. Ha nem tudnátok, most szólok, ne higgyetek Apának, mert szeret csalni :)

Anya közben érzett kisebb fájdalmakat, de azért elég jól viselte a dolgot. Jóóóóóó, bevallom, kicsit bőgtem, amikor kivettek és főleg, amikor a köldökömből vért vettek, ezt nem is értem, hogy miért csinálták; tényleg, holnap megkérdezem Anyát, aki bent feküdt továbbra is, mert a Doktor Bácsi még varrta a sebét, mi apuval már kimentünk és miután lemértek már a kezében is tartott. Kicsit meg voltam illetődve, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy, de azért nem sírtam. Bevitt Anyához és kicsit elérzékenyültem én is, mert láttam, hogy mindkettőjüknek vizes lett a szeme egy kicsit és nem értettem ugyan, hogy ez miért van, de úgy éreztem, hogy boldogok miattam.

Utána elvittek engem, de mesélték, hogy Anyát meglátogatták a Nagymamák, Nagypapák, Unokahúg, Unokaöccs, Pót-Nagyi és sok-sok aranyos rokon, akiket majd meg fogok ismerni az elkövetkezendő hetekben-hónapokban.

Utána már csak annyi történt, hogy este 10-kor bevitt egy Néni Anya szobájába, ahol ott volt még Apa is és tök jó volt, hogy Anya mellé fekhettem és puszilgathatott. Úgy éreztem, már nagyon várta ezt, mert így még nem találkoztunk soha.

Aztán egy negyedóra múlva Apa felkapott, és visszavitt a többi Babához, ahol az elmúlt négy órában laktam és búcsúzóul adott még hét vagy nyolc puszit mindenhová, ami nagyon finom volt, de azért remélem, hogy holnapra megborotválkozik.

Ne haragudjatok, de kicsit elfáradtam, most már megyek aludni.

Sziasztok, majd találkozunk:
T

Írta: BGY