A boldog párok hasonlítanak?
A spekulatív házasságelméletek elsüllyedtek a múltban, és mára ipari méretekben indult be a tudományos házasságkutatás, amelynek óriási lendületet adott az evolúciós megközelítés. Az "ellentétek vonzzák egymást" szabálya igaz lehet a mágnesesség kutatásában, de a párválasztásban egyre inkább a "hasonló a hasonlót" elv igazolódik be. Az evolúciós gondolkodás persze mindennek a hasznát firtatja: valaki nem azért vonzó, mert szép, hanem azért szép, mert termékeny. Csakhogy ha az emberek a hozzájuk hasonlót választják, akkor ezek szerint a hasonlót látják szépnek. A hasonlóság azonban látszólag nem sokat mond a termékenységről. Hogy lehet a szépet egyszerre kétféleképpen definiálni? Csakis úgy, ha azt feltételezzük, hogy a hasonló a hasonlóval fog sikeresebben szaporodni.
Hasonlóság és házasság Már Leonardo da Vinci felismerte ezt, amikor naplójába azt írta, hogy a festőnek olyan szép arcokat kell keresni, amelyek a közönségnek tetszenek, nem pedig magának, mert ha a festőnek netán csúnya arca van, akkor csúnya arcokat fog festeni. Alvarez és Jaffe véletlenszerűen kiválasztott harminchat házaspárt, lefényképezték őket, majd a képeket összekeverve arra kértek száz önkéntest, hogy állítsák párba a férfi- és női arcképeket aszerint, ki kihez illik. A kísérleti személyek meglepően jól eltalálták, hogy ki kinek a házastársa. Közelebb visz minket a hasonlóság mibenlétének megértéséhez az a részeredmény is, hogy a párosítás akkor is elég jól sikerült, ha az arcokat csíkokra vágták, és csak a szájakat, orrokat vagy szemeket kellett szájakkal, orrokkal, szemekkel párosítani. A hasonlóság alapján való párválasztást először Konrad Lorenz írta le madaraknál még a harmincas években, s azóta már jól tudjuk, hogy az állatok a vizuális és szagingerek alapján ismerik fel rokonaikat. A rokonok felismerése több okból is hasznos, máskülönben nem is alakult volna ki ez a képesség. Mivel az evolúcióban génjeink elterjesztése a cél, rokonaink támogatásával génjeink fennmaradását segítjük elő. A hasonlóság mindig genetikai rokonságot is jelent. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a hozzánk hasonló emberekben jobban megbízunk. Hasznos a rokonok felismerése abból a szempontból is, hogy elkerüljük a belterjes szaporodást. De nincs itt akkor ellentmondás? Miféle szaporodási előnyt jelent a genetikai rokonság esetén kötött házasság?
Genetikai rokon ismeretségét keresem
Az orránál fogva vezetett ember Persze van egy kis bibi. A fogamzásgátlót szedő nők szaglása a terhes nők szaglásának felel meg. A terhes nők ösztönösen keresik a velük genetikailag minél nagyobb rokonságban lévőket, így a férfiak közül a "nagyon rokonokat", azaz az azonos HLA-júakat választják, ami meddőséghez vezethet. Az a nő választ tehát a legsikeresebben, aki egyszerre hagyatkozik a szívére és az orrára.
A papa és a mama az etalon
Vizsgálatok sora jelzi, hogy szüleink vonásai beleégnek lelkünkbe. Hány kisfiú is akarta feleségül venni a mamát, és melyik kislány ne akart volna a papájához feleségül menni? Ha ez így van, akkor a feleségek és férjek nem is annyira egymáshoz hasonlítanak, hanem a feleség a férj mamájára, a férj pedig a feleség papájára. Bereczkei Tamás és kutatócsoportja pontosan ezt igazolta. Vizsgálatukban a férjek és feleségek átlagos hasonlósága 30 százalékos volt, a férjek azonban a feleségek papáira átlagosan 38 százalékban hasonlítottak. Egy másik vizsgálatukban a feleségek a férj anyjával 41 százalékos hasonlóságot mutattak. Mit is vonhatunk le tanulságként? Jung mondta egyszer, hogy mindenki feleségül veszi a saját anyját, illetve férjhez megy saját apjához. Igaza volt.
Forrás: Szendi Gábor |
|  |
|  |
|---|
Örök kérdés, vajon jól választottunk-e párt magunknak. Miért is esünk valakivel első pillantásra szerelembe, mással meg soha, bármennyire lehozná nekünk a csillagokat is az égről?
