Akár melletted van a társad, akár nincs, nyisd meg neki a szíved!Kint ültem régi házunk teraszán, kezemben a bögrével, amelyből a forró kávé illata szállt fel, és a kerten át a messzeségbe bámultam. Az elmúlt napok történésein merengtem, és éreztem, hogy akkori párommal a kapcsolatunkban valami végérvényesen véget ért. Összeomlott a világ, amit építettem magamnak, összetörtek a dédelgetett álmok. Most elveszítem a férfit, akivel azt hittem, az egész életemet le fogom élni. Elviselhetetlennek tűnt a gondolat, amely már napok óta emésztett.
E kellemes állapot 10-15 percig tartott mindössze; azután újra visszatért a múlton való borongás hangulata. Ám a gondolat nem hagyott nyugodni, mert volt benne igazság. Ez a férfi ugyanis (akit elengedni készültem éppen) tényleg úgy érkezett az életembe, hogy végre összeszedtem a bátorságomat, és írtam egy listát arról, mit szeretnék. Végiggondoltam minden külső és belső tulajdonságot; azt is, hogy miképpen szeretnék vele élni, és ámultan láttam, amint mindez megvalósul. Emlékszem, sokáig el sem hittem, ami történik: én még mindig abban éltem, hogy ez egy néhány hónapos kaland, amikor álmaim férfija már házról és gyerekekről beszélt (akiket, és amit szép sorban létre is hoztunk.). Most akkor valami más következne? Most nem kell listát írnom arról, hogy mit szeretnék, hanem csak nyitottan fogadni, ami meg akar érkezni? De honnan tudja Isten, hogy én mit szeretnék? Vagy éppen ő tudja jobban, én meg csak tévelygek a rám ömlő információáradat alatt és próbálom szétválogatni a saját vágyaimat, meg azt, amit a társadalom, a kultúra és a család vár el tőlem? Ezt most mind eresszem el, és bízzam az egészet Istenre? Lehetséges ez egyáltalán? Nem fog ettől minden sokkal rosszabbra fordulni? Ezek a gondolatok nem voltak teljesen újak a számomra - akkor már két éve tanulmányoztam behatóan az A Course in Miracles (Út a csodákhoz) című könyv minden napra szánt meditációit, amelyek - csak úgy, mint annyi más tanítás - arra ösztönöznek, hogy bízzunk jobban belső bölcsességünkben, és engedjük meg, hogy mindaz a jólét, béke, öröm és boldogság megérkezzen hozzánk, amely eleve nekünk rendeltetett. Mindannyiunknak, egytől egyig - nincsenek kivételek. Az elmúlt években sokat tanultam és tapasztaltam arról, hogy valóban mi magunk vagyunk azok, akik rögzült mintáink mentén megakadályozzuk, hogy az életünkben valósággá váljon mindaz a jó, amire vágyunk. Ezért fogalmazok gyakran úgy, hogy mindaz, amit - az írásaimon, a szerelem coaching beszélgetéseiben, a párkapcsolati tanácsadás keretében, valamint a csoportos találkozókon keresztül - kínálok, abban támogat minket, hogy lebontsuk a mindannyiunkban ott élő szeretet és szerelem áramlása előtt tornyosuló akadályokat. Azt gondolom ugyanis, hogy nem új dolgokat szükséges megtanulnunk, hanem arra érdemes törekednünk, hogy elfelejtsük mindazt, ami eddig meghatározta az életünket - azokon a területeken persze, ahol nem tapasztalunk maradéktalan örömet és boldogságot. Mostanában ezért azzal szeretek a leginkább kísérletezni, hogy elengedjem minden elvárásomat azzal kapcsolatban, hogy az életemben a dolgoknak hogyan kellene történniük. Rendszeres meditációim alkalmával összekapcsolódom valódi (isteni) lényemmel, és arra törekszem, hogy az ő iránymutatása alapján éljem az életem. Kétféle hatást tapasztalok: az egyik az egóm hitetlensége és küzdelme, hiszen "ő" továbbra is a biztonságosnak hitt régi minták szerint szeretné biztosítani magának a korlátlan hatalmat. A másik pedig a csodák, amelyek egyre gyakrabban bontakoznak ki ámuló szemem előtt, magukkal hozva azt a békét, örömöt és boldogságot, amelyre szívem legmélyéről vágyom. |
|  |
|  |
|---|
