Az ember lánya mikor végre benő a feje lágya és úgy dönt, hogy ideje valamit kezdeni az életével, még nem tudja igazán merre induljon. Nálam ez a momentum túl a 30-on következett be. 33 évesen döntöttem úgy, hogy ideje továbbtanulni. Majd két évvel később odáig jutottam, hogy tanulmányaimat egy külföldön eltöltött félévvel szeretném színesíteni. Ennek megfelelően 5. szemeszteresként megpályáztam Ausztriába egy Erasmus ösztöndíjat. Tanulmányi eredményeimnek köszönhetően meg is nyertem.
A választás során - mivel németül beszélek - hamar leszűkült a kör Németországra és Ausztriára. Végül St. Pölten és Ausztria nyert. Ami döntésemben motivált az a közelség, az osztrák mentalitás, és a példaértékű gazdasági helyzetük volt. Szerettem volna minél többet megtudni róluk. Volt egyfajta kialakult véleményem az osztrákokról miszerint: precízek, udvariasak, odafigyelők, tiszták és hidegek. Ezek a tulajdonságok a kint töltött félév alatt többé - kevésbe visszaigazolást nyertek.
Az oktatási rendszer más, mint otthon. Az egyetemeken nincs tandíj és felvételi, továbbtanulási motivációként. A főiskolai képzés kissé eltér ettől. Egységesen 330 Euro körüli összeget kell fizetni szemesztereként. Az idegen nyelvi képzések mindenhol bele vannak építve a tanrendbe és ezen felül szabadon választható tárgyként tanulhatunk harmadik vagy akár negyedik nyelvet is teljesen ingyen. St. Pöltenben a főiskoláról és az oktatás színvonaláról elmondható, hogy professzionális. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy a környező országokból sokan tanulnak itt. Pl. Németországból tucatjával jönnek minden félévben a diákok és ami érdekes, hogy nem ösztöndíjprogram keretein belül, hanem önköltségen, szimplán a magas színvonalú képzés miatt. Tapasztalatim szerint az osztrák fiatalok, (osztálytársak) nem szeretik az ,,idegeneket". Különösen igaz ez a keleti országokból érkező tanulókra. Elmondásuk szerint, ennek az oka az, hogy sok negatív tapasztalatuk van. Többnyire a vendég diákokban a problémát látják és a nyelvi hiányosságok miatt a kommunikáció is elég nehézkes velük. Persze vannak itt is kivételek akár csak a tanárok körében. Egy részük kifejezetten törődő, érdeklődő és segítőkész volt, de sajnos volt az ellenkezőjére is példa.
Ha mindent összevetve értékelnem kellene a kint eltöltött félévet mindenképpen hasznosnak ítélném meg. A negatívumokból is lehet tanulni, de az biztos, itt különösen érvényes az, hogy le kell tenni az asztalra valamit először. A félév végére rendeződni látszott a helyzet, de úgy gondolom az igazi elfogadásra még egy-két évet várni kellene. Mindenesetre engem ez nem tántorított el, úgy döntöttem a következő félévben is itt maradok. Megpályáztam és megnyertem ismét az ösztöndíjat. Jelenleg is itt vagyok, készen az új kihívásokra. Azt már most tudom, hogy az előző félév a kommunikációmon nagyon sokat javított. Nincs bennem már szorongás. Tudom mik a hiányosságaim és ez magabiztosságot ad, mert tudom hová kell összpontosítanom a nyelvtanulásban.
Amit érdemes tudni erről az ösztöndíj formáról, hogy gyakorlatilag bármelyik országba lehet pályázni, amellyel az iskolánk kapcsolatban áll. Nem árt egy 4-es körüli tanulmányi átlag és egy erős haladó B1-es szintű nyelvtudás. Amit viszont tudni kell róla az, hogy az Erasmus ösztöndíj a kinti tanulmányokkal járó költségeket csak részben fedezi, mindenképpen szükség van egyéb pénzforrásra is.
Végezetül egy észrevétel és egy jó tanács. Elsősorban a saját korosztályomhoz szeretnék szólni. Tudom, hogy sokan azért nem vállalkoznak erre a nagy kalandra, mert úgy érzik idősek már ahhoz, hogy nappalin tanuljanak ráadásul egy idegen országban. Ezt tessék gyorsan elfelejteni, ez élő példa én vagyok erre, hogy tanulni soha sem késő és az egész életen át tartó tanulás program valóban minden korosztály előtt nyitva áll. Arról nem is beszélve, hogy a külföldön végzett tanulmányoknak köszönhetően a munkaerőpiacon is egész más megítélés alá esnek a leendő pályázók.
A tanácsom azoknak a diákoknak szól, akik épp külföldre készülnek tanulni. Nagyon kellemes dolog, ha a honfitársunk a lakótársunk illetve ott van egy ismerős ember a közelünkben, de ha a nyelvi készségeit fejleszteni szeretné valaki és van, rá mód ne válasszon magyar lakótársat.
Tehát mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy vegye kezébe a sorsát és szélesítse a látókörét, vágjon bele a nagy kalandba. Agatha Christie is már nagyon régen leírta: ,,Kockázatos dolog megpróbálni. De az embernek vállalnia kell a kockázatot. A tapasztalat sok mindenre megtanítana. Csak az a baj, hogy a mások tapasztalata nem elég hozzá." Tehát útra fel!
Írta: Berecz Zsuzsa
