Az építészet régi és új arca

Az építészet kiváltsága, hogy könnyedén ötvözheti a régit az újjal és az újat a régivel.

Egészen a XIX. századig az új és régi épületek kombinációja nem szerepelhetett az építészmesterek palettáján. Csak azután változhatott mindez meg, hogy a történeti értékek megtartása vált fontos szemponttá, így az evolúcióra hivatkozva, új formákat fedezhettek fel és dolgozhattak ki az építészek.

Innentől figyelhető meg az a folyamat, ahogyan a régi vonalakhoz csatolták az újszerű elemeket is. A modern építészet megjelenésével azonban ez a törekvés szerteágazóbbá vált: jelenleg ugyanis szabályozás és intézményi háttér szab határt az örökségek megőrzésére.

Miközben a XXI. század magával hozta a "piacra tervezett építészeti stílust", és a régi épületek mai használata az esetek nagy többségében már eltér az eredeti funkcióitól, több innovatív felfedezés terjedhetett el. Az új és a régi találkozásának konfliktusa tehát abból a helyzetből keletkezik, amikor az új a régi ellenében jön létre, vagyis egyfelől meg kell felelni a kortárs igényeknek, másfelől a régi motívumokat kell felélénkíteni.

A meglévő épületek felhasználásakor elsősorban az ókori görög építészetből "vesznek át" építőkockákat, mert így könnyebb a környezet figyelembevételével alkotni. Ez képezi le a kultúrák egymás közötti mozgását és ezt nevezik "álrégi" megjelenésnek, ami szerint nem szabad elfelejteni, hogy mégis csak a mai korhoz tartozik.

Írta: Sebők Viktória (2010.)